Ilyenek lennénk mi, huszonévesek? Y generáció és a szerelem

Nemrég jelent meg a szeretlekmagyarország.hu-n egy cikk, amely mellett egyszerűen nem tudok szó nélkül elmenni! Muszáj leírnom az ezzel kapcsolatos gondolataim, mert a fiatalság egy része teljesen buborékban él! A cikk nagyon körvonalazva arról szól, hogy a mai huszonéves fiatalok nem képesek párkapcsolatot kialakítani, érzéketlenek, csak a szex fontos számukra és teljesen kihasználják egymást. Hogyha maximálisan képben akarsz lenni, akkor ezt a cikket itt tudod elolvasni!

Azt most leszögezem, hogy az enyém egy realitást megragadó, szubjektív vélemény! Nem az interjúban szereplő lányt ítélem el! Egyszerűen erről a gondolkodásmódról próbálom elhessegetni azt a nem túl rózsaszín ködöt!

A cikkben szereplő lány nagyrészt arról mesél, hogy hogyan éli meg ő napjainkban a párkeresést. Beszél arról, hogy bár 2 hónapja szexszel a (talán) pasijával, de nem tudja valójában járnak-e. Emellett úgy érzi, semmi értelme őszintének lenni egymással, mert az emberek úgyis csak kihasználják egymást és csak önmaguk érdekeit nézik!

Ilyen rossz lenne a helyzet? Tudom, hogy már egy ideje tart a ’barátság extrákkal’ hullám, mégis én egy másik szemszögből nem érzem azt, hogy a kapcsolatok ideje lejárt volna! Vagy tényleg jöhet az elidegenedés, a szerelem-undor és mégis, az az óriási szeretetéhség, ami mindenkit körülvesz?

Az interjúban mesélő Lili, befuccsolt kapcsolatairól, a férfiak kötöttségtől való félelméről és barátnőiről is mesél, akik szinten ugyanabban a cipőben járnak – nem képesek (vagy nem is akarnak) egy normális srácot találni!

Lili, azt hiszem itt az ideje vagy társaságot cserélni, vagy közösen elmenni pszichológushoz, mert ez tarthatatlan így. A lány arról mesél, hogy bár ő szeretne komoly kapcsolatot és majd gyerekeket is, mégis fél, hogy nem lesz kivel. Szerinte a srácok annyira félnek az elköteleződéstől, hogy amint meghallják a párkapcsolat, az összeköltözés vagy ne adj isten baba szót, máris eliszkoltak. Emellett minden nőt ott használnak ki, ahol és ahogyan csak tudnak, majd eldobják őket, mint egy használt rongyot. Persze Lili arról is mesél, hogy a lányokat sem kell félteni, mert sokan csak a pénzre hajtanak és simán érzékeltetik egy férfival, hogyha nem elég tömött az a pénztárca az elvárásaiknak!

Nos kezdjük a srácokkal!

Valóban mindegyik egy mocskos féreg, akit csak addig érdekel a nő, amíg szét nem teszi a lábát? Ne legyünk ennyire álszentek, egy lányt csak akkor lehet kihasználni (akár több hónapon vagy éven keresztül), ha az hagyja magát! Huszonévesen (reményeim szerint) már nem vagyunk annyira naívak, hogy ne tudnánk, mit akar egy férfi és mit akarunk egyáltalán mi. Hogyha pedig mégis, akkor tanulunk a hibáinkból és nem hagyjuk ezredszerre is megtörténni ugyanazt a forgatókönyvet! Hogyha pedig olyan lányok vagyunk, akik pár óra után lazán felmennek a srác lakására egy gyors menetre, akkor alkalmi partnerünk sem fogja azt hinni, hogy mi komoly kapcsolatot akarunk! És nem, ezt most nem azért írom, mert elítélném az egy-éjszakás kalandokat, hanem azért, mert ez így van! Ne azért menjünk fel egy srác lakására, mert elvesztettük a fejünket és hátha ő az igazi, hanem érezzük jól magunkat és hogyha ennyi volt, akkor fogadjuk el. Ne hibáztassuk egymást, a saját meggondolatlanságunkért! Ne akarjunk utána hercegnőt játszani és várni a szőke hercegre, hiszen az sosem fog visszajönni! Ő szépen ellovagolt (akár szó szerint) a naplementébe egy olyan lánnyal, aki tudta értékelni önmagát és nem ágyba bújni az első pasival, aki a bárban meghívta egy italra. Ismétlem, megint nem az alkalmi szexszel van bajom, hanem azzal, hogy rengeteg lány képes eljátszani azt a nőt, akinek nem kell kapcsolat, bármikor kész egy laza kufircra, de ezután évekig képes azon dilemmázni, hogy vajon miért nem gondol rá egy férfi sem komolyan! Ha csak a szex kell, akkor kelljen csak az, ha viszont párkapcsolatot keresel, akkor fogadd el, és ne adj lejjebb! Emellett plusz tipp, ütős lesz!  Hagyd a francba a csajozós “szépfiúkat”, akik a szexen kívül úgysem jók semmi másra!

A másik eset…lányok!

Bár tény és való, hogy van evolúciós oka is annak, hogy a csajok miért a gazdag pasikat, azaz az „alfa hímeket” akarják felszedni (nyilván az evolúció kicsit jobban kiütközik a kevesebb ésszel rendelkező egyedeknél :’D), de azért fogjuk vissza magunkat! Fontos a pénz, de mit sem ér őszinte kapcsolat nélkül! Másrészt a pénzt meg tudod teremteni magadnak is! Nyilván dolgozni kell hozzá, meg minden, de ígérem, amint belejössz, imádni fogod, hogy nem kell senkitől sem függened!

Lili arról is mesél, hogy semmi értelme nincs megnyílni a másik előtt, vagy megbeszélni bármit is őszintén.

Nos, egy szexkapcsolatban valóban kevesebb az esélye annak, hogy érző szívre és megértő fülekre találunk, ha viszont rendes párkapcsolatban éltek, akkor meg ne próbáljatok bármit a szőnyeg alá söpörni, mert egy kapcsolat alapja az őszinteség és az, hogy a lakás költségeiről vagy a házasságról is nyíltan tudtok beszélni egymással!

Majd azt is felhozza, hogy igazából teljesen érthető, hogy miért viselkedünk, mi huszonévesek úgy ahogy…miért félünk megnyílni, miért nem akarunk komoly párkapcsolatot. Szerinte a válasz a szüleinkben keresendő!

Bár tény, hogy a fiatalság több, mint fele úgy nőtt fel, hogy a szülei vagy külön, vagy folyamatos veszekedések közepette nevelték fel, de ez még nem ad okot semmire! Én is így nőttem fel, csakhogy az én esetemben mindkét jelenség játszott! Persze jutott bőven megcsalásos sztoriból is, meg aljas hazugságokból és még őrülten gonosz mostohából is! Mégis én pont emiatt döntöttem úgy, hogy nem akarok így élni! Nem akarok egy olyan kapcsolatot, ahol a napok nem szólnak másról, csak egymás kiszipolyozásáról. És nem, egy kapcsolat sem habos-torta, meggyel a tetején! Egy kapcsolat összecsiszolódásról és kompromisszumokról szól! Nem, nem arról, hogyha gond van, akkor megpróbáljuk kiengeszteljük a másikat pár odavetett ajándékkal vagy egy kis szexszel, hanem arról, hogy megbeszéljük a konfliktusokat és nem menekülünk el az első összezörrenés után. Mert igen, manapság az egyszerűbb utat választja mindenki, egyik kapcsolatból, ugrik a másikba, de azt elfelejti, hogy a séma ugyanaz lesz! Ha nem változunk és nem vagyunk képesek változtatni, akkor ez addig fog így menni, amíg ki nem égünk és bele nem ununk a folyamatos vándorlásba. Ha valakivel el tudjuk képzelni hosszabb távon is, akkor vegyük a fáradtságot és közösen tegyünk is a kapcsolatért!

Bár számomra akármennyire is bűzlik a fentebb linkelt cikk, egy fiatal lány naivságától, kell benne, hogy legyen igazság, hiszen csak a saját ismeretségi körömből is többen megosztották! De szerintem ez csak választás és életszemlélet kérdése! Ha így akarsz élni, akkor csináld, de ne sírj utána! Ha viszont változtatnál, akkor vedd a kezedbe az életed és indulj el a saját utadon kihasználni akaró pasik és csajok nélkül!

Nyugodtan zúdítsátok rám a véleményeteket, ha máshogy gondoljátok, de akkor azt is, hogy miért! Ha pedig egyetértetek, akkor se tartsátok magatokban! 

Sisi voltam, egy kicsit talán túl őszinte poszttal!