Összeházasodtunk!
Elképesztően nehéz összeszedetten írni az esküvőnkről, hiszen egy napba sűrítve minden érzelmet átéltünk. Szeretnék nektek elmesélni minden olyan jó és rossz mozzanatot, ami azoknak is segíthet az esküvőszervezésben, akik épp most élik àt az egészet.
Nem lesz világmegváltó, csak számomra nosztalgikus, néhányatoknak pedig remélem hasznos.
Ma egy picit mesélek a “nagy” esküvő árnyoldalairól, a következő napokban instagramon viszont abszolút a csodájáról. Mert egy esküvő megszervezése bizony nem csak móka és kacagás, ha még az elején így is éltem meg. .
A lánykérés után egy ideig vacilláltunk, hogy milyen kaliberű esküvőt szeretnénk. Én meggyőzhető lettem volna egy szöktetett esküvőre is, de végül pont családjaink világban való szétszórtsága miatt (fele Erdèly, egy-egy része pedig Kína) döntöttünk egy nagyobb esküvő mellett.
Hiszen mikor máskor van arra lehetőség, hogy a legkedvencebb embereink megismerjék egymást, és bulizzanak egy jót közösen.
Annak pedig, hogy 2021 helyett 2022-re tettük a dátumot, szintén az volt az oka, hogy minél több külföldön èlő szerettünk velünk ünnepelhessen.
Szervezés közben sem volt akadályokból hiàny, de azt hiszem az esküvő előtti utolsó 2 hét, de legfőképpen a legutolsó volt elképesztően nehéz. Erre a hétre hagytam szinte minden DIY projektet, minden festést, minden grafikát, és minden hímzést a menyecskeruhámon kívül. Azt gondoltam elég lesz, csakhogy nem kalkuláltam bele, hogy minden apróság is ekkor úszik be, ráadásul 3 szolgáltatónk is covidos lett, na meg ugye ilyenkor mentem a szokásos szépségápolós programokra, pl manikűrre, pedikűrre, és mindkét ruhám utolsó simítása is ekkor készült el.
Egy ponton már azt kívántam, bárcsak megelégedtem volna a két tanús-pár vendèges szöktetett esküvővel.
Persze utólag már nem bánom, mert a szertartás pillanatától kezdve varázslatos volt minden, de addig a pontig már csak az özönvíz hiányzott nagyjából. Nagyon durván túlvállaltam magam, és bár Sly segített, ahol csak tudott, ezek nagy részéhez mindenképp én kellettem. De legalább tartotta bennem a lelket, mert ha ő nincs, biztos nem csinálom végig.
Ha meg már belevágtam, ilyenkor nem engedek az elképzeléseimből. De igen, terveink szerint újra nem házasodunk, vagy ha megújítjuk 20-30-40 év múlva az eskünket, akkor azt csakis esküvőszervező segítségével.
Itt pedig egyáltalán nem azt mondom, hogy mindenkinek szüksége van szervezőre. Imádtam egy csomó részét az egésznek, sokszor hajnali 2-ig kutattam azt a szolgáltatót, aki passzol hozzánk és árban is megfelel nekünk. Mert bár folyton nyújtózkodtunk azzal a büdzsével, próbáltunk nem elszállni az infláció és a Covid közepette. Pinterest táblákat bújtam és készítettem, miközben fél kézzel hímeztem a menyecske szettem, és kilenctől öt-hatig zsonglőrködtem a vállalkozásaimmal. A sok-sok lelki terhet már nem is említve, hiszen abból is volt jócskán, ezt viszont meghagyom magunknak.
Ha valaki nem ragaszkodik ahhoz, hogy mindent is önmaga csináljon, nem szervez hatalmas esküvőt, és el tudja engedni a kontroll parát, akkor simán lehet, hogy esküvőszervező nélkül is boldogul félkézzel. Ha viszont köztudottan szereti túlvállalni magát, akkor nagyon ajánlom, hogy ne döntsön a saját szervezés mellett, különben a nagy napon a sminkszékben is totál stresszesen fog csücsülni, ahogyan én tettem.
Fotók: Connor Delano – Kocsor Dénes
Utómunka: Stein Zsófi
